Minél rosszabb a helyzete, annál inkább kiviláglik, mennyire jó ember valaki. A szenvedés nemesít!
Aki belülről lát valamit, az másképpen látja, mint aki csak kívülről látja.
Hozol egy rossz döntést és valami elképzelhetetlen történik. Nem mintha szándékosan tennénk. Nem mintha bántani akarnánk bárkit is. De néha megtesszük. Néha hibázunk. És amikor felrobbanunk, sajnáljuk. Nem mintha a sajnálkozás tényleg számítana. Már nem. Mindannyian teszünk olyat, amire nem vagyunk büszkék. Ezt megértem. Tudom, hogy senki sem tökéletes. De hogy élhetsz ezzel? Hogy kelsz fel minden reggel és nézel szembe a világgal, tudva, hogy csinálhattad volna jobban? Hogy jobban kellett volna csinálnod. A sajnálat elég? Egy bocsánatkérés tényleg meggyógyítja a sebeinket? Enyhíti a fájdalmunkat? Lehet meg nem történté tenni a fájdalmat, amit okoztunk?
Vannak emberek, akik többet érnek és vannak, akik kevesebbet... akikre emlékezni fognak, és akikre nem.
Sokan önmagukban nem boldogok, és azt gondolják, hogy majd egy másik ember boldoggá teszi őket, csakhogy ez teljesen reménytelen vállalkozás.
Attól, hogy megbukunk, az út még nem téves, csak vezessen el valahová. Akkor téves, ha nem vezet el sehová.
Várakozás a legjobb dolog a világon, főleg ha valaki "olyanra" vársz. Várakozás a legrosszabb dolog a világon, ha valaki olyanra vársz, aki messze jár. Várakozás a legjobb dolog a világon. Az azt jelenti, van remény.
Ahogy múlik az idő, mind több rés támad az életen. De ha az ember frissen tartja az emlékeit, nem száradnak be.
Aki keres, majdnem biztosan talál, csak nem éppen mindig azt, aminek a keresésére indult.
A felelősség szó szerintem csak azt jelenti, hogy az ember meg tud felelni arra a kérdésre, hogy miért úgy él, ahogy.
A hideg érzés igenis létezik. Én így nevezem. Vagy hívjuk inkább kiüresedésnek? Amikor tárggyá válik az ember. Kívül reked az időn, megnyugszik, természetesnek veszi, hogy minden mindegy. Nincs bátorság, nincs gyávaság, beletörődés van, az pedig mindent visz, ugyanakkor meg is könnyíti a dolgodat.
A lelke mélyén mindenki tudja, mikor hibázott.A sors minden botlásunkat, vétkünket leveri rajtunk.
- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?
- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.
- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?
- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.
Ha az emlékeidet ügyesen el is tudod rejteni, vagy jó mélyre tudod süllyeszteni, a belőlük következő történetedet nem tudod eltörölni. Jól teszed, ha ezt megjegyzed. A történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet. Az annyi, mintha a létezésedet szüntetnénk meg.
Nem a másik tehet róla, hogy betelt a poharunk. Én vagyok a felelős, mert nem ürítettem rendszeresen.