Ha szeretsz valamit, sosem engedheted el, még egy pillanatra sem, különben örökre elveszik.
Néha vissza kell néznünk, hogy tudjuk, a múltunk tanított meg értékelni a jövőnket.
Még mindig van olyan, hogy valaki jön, és egy olyan részedet mozdítja meg, aminek a létezéséről eddig nem is tudtál. Felkavar, összezavar, teljesen megbénít. Aztán meg van, amikor ehhez az társul, hogy még véletlenül sem a tökéletes időzítésben érkezik. Akkor aztán jön a zavar, ami gyengít, ugyanakkor talán megtanít arra, hogy még mindig örülni kell, ha azt a valamit akár pár órára is, de átélted. Hiszen erre vágyunk mindannyian.
Egy ember olyankor is egyedül lehet, amikor sokan szeretik, ha senki sincs, akinek ő a legkedvesebb.
Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív.
Legyél más, vállald fel magad, ne törődj azzal, hogy ki mit szól. Te csak válj azzá, akivé válnod kell. Ha érzed a késztetést, csináld. Igen, lehet, hogy egyedül fogsz maradni. Lehet, hogy kiközösítenek. De az igazi kincsre magadnak kell rátalálnod. Neked kell érezned, hogy benned van, és hinned abban, hogy van elég erőd ahhoz, hogy ki is hozd magadból.
Ne tedd mástól függővé a boldogságod, felesleges. Legyél kerek, egész, olyan, akinek egyetlen célja van, méghozzá az, hogy boldog legyen. Saját erőből, másoktól függetlenül. Legyél az, aki nem mástól várja el, hogy behozza az életébe a teljességet, hanem magának teremti meg azt, így tökéletesen tisztában van azzal, hogy az mennyit ér. Nem eszközként használja az embereket a maga boldogságához, hanem fényt hoz az életükbe, így vissza is kapja a fényt. Beenged, de csak azt hagyja bent, aki nem töri össze az életét. Azt, aki szebbé teszi, teljesebbé, új színeket mutat neki.
Csak a boldogsághoz ragaszkodhatsz, de valamihez, ami már rég nem működik... semmi értelme. Érd el egyszer, legyél boldog, és onnantól bizony nem adod alább. Nem kockáztatsz, ragaszkodsz hozzá. Tudod, hogy mással nem éred be, mosolyokat akarsz és örömöt - nem fájdalmat, vagy összetört álmokat.
Az érzelmek a legveszélyesebb dolgok közé tartoznak, ha valamit, ezt biztosan megtanultam életem során. Ha mérges vagy, és úgy mondasz dolgokat, akkor később elintézheted annyival, hogy nem gondoltad komolyan, a többiek azonban megjegyzik a szavaid.
Mire megtanulunk élni, már túl késő..
Szomorúnak kéne lennem, de nem vagyok, mert nekem az számít, aki velem van, nem az, aki elhagyott.
Nincs annál pusztítóbb erő, mint a szürkeség és a beletörődés.
Ami az emberek között történik, sohasem véletlen. Az sem véletlen, ami a te életedben történik, ahogyan az sem, hogy milyen kapcsolataid voltak, és ezek hogyan alakultak. Mindenkiben rejlik egy erő, benned is. Ez az erő felel mindazért, ami veled történik, és minden olyan eseményért, ami meghatározza az életedet.
Azt tanácsolom: ha valami, akármi, elromlik az ember életében, az lenne a legjobb, ha visszamenne oda, ahol gyermekkorában boldog volt.